2017.09.28.

Az elmúlt hetekben igencsak szorgalmas volt a "Kaszás"! És ne hazudj magadnak! Ha rákos voltál, remeg a gyomrod, hogy ez veled nem! Ugye nem?! Ők is azt hitték! Tüdő, kb minden, újabb áttétek és ugye maga a csoda! Alíz... akinél tudtuk, hogy ez lesz, csak valahogy, ha már lassan 10 éve erről szól az élete, akkor azt hiszed, hogy bakker! nem szívatja tovább az élet és békében nevelheti fel a két tizenaligéves gyerekét. Mi lehet velük? Pfúdeszar!!!!! A gyerekeimre nézek és pokoli a fájdalom! Hát Alízt már nincs ... Igazi csoda volt, akinek az Edda volt az élete! Természetesen a két gyereke után! Ennyi volt! 39 éves és egyszer csak nincs többet.... És senki nem vethet rá semmilyen követ, hogy hogy élt! Haldoklott! Tudta! Egy haldoklónak joga van a saját kedve szerint élnie a mindennapjait! És kicsit sem fontos, hogy te meg tudsz e, vagy megbocsájtottál e Neki! A fontos, hogy Ő meg tudott e bocsájtani neked, azért mert féreg voltál vele! Remélem igen!

Az ember azt hiszi, hogy ha egyszer rákos volt és megjárta a poklot, akkor vége, nincs több szenvedés és innentől arccal előre! Aztán egyszer csak egy következő biopszián, ami nem is olyan távoli az előzőhöz képest, kiderül, hogy megint benned van ez a szemét, rohadt, kibebaszott kór! És kaphattál Te akármilyen kemot, akármennyit, ez semmire nem garancia, hogy ne légy újra rákos! Editke a kemo után egy hónappal már foltos volt, észbe sem kaptunk, már nem volt köztünk. Berni is másodjára vette fel a kesztyűt! Csak most Ő maradt alul! És én ilyenkor próbálok annyira, de annyira erős lenni, hogy magam is elhiszem, hogy velem ilyen nem fordulhat elő! Kétszer végig csináltam... Nem tudom, honnan lenne erőm... De nem is akarom tudni! Szóval pár napja (kissé több) rohadt szar a kedvem! Szerintem joggal...

És bár jók a leletek és a bal (a totál műcici) egész szépen alaul, a jobb oldalon a nyirokfolyadék "begyűlt", vagy mi a tök és szépen fel van dagadva és full lila/kék/rózsaszín! Iszonyúan néz ki! Nem fáj! Na de mégis! Mi ez????? A legkisebb jóindulattal sem lehet azt mondani, hogy nyugodt vagyok! Dottore szerint idő és türelem, de ha mégsem, akkor vág újra! Nah, azt nem! Nem megyek többet kés alá! Így most próbálom elfogadni a nem tudom mit és nyugtatgatni magam, hogy el fog múlni! Szép lesz ez! Szedek rá gyógyszert, nehogy csak napi 5 tabletta legyen! Az olyan unalmas lenne! (No para! A rákra csak kettőt szedek, a többi vitamin és érjavító, mert a kemo óta ugye nincs egy ép erem) Tök jó! Nincs benned rák, de kapsz helyette használhatatlan vénákat, olykor sajgó teljes bal oldalt, ami mondjuk hála, már alig alig jön elő, de a bal oldali zsibbadásnak köszönhetően, hogy azt kíméljem, lett a jobb sarkamon egy csontkinövés, aminek köszönhetően olykor beszarás állat módjára fáj a lábam. De ne gondolj a rákra! Végül is, kb mindened emlékeztet arra, hogy benned volt! VOLT!

Lac teljesen eltűnt! De talán jobb is így! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik! Ahhh.... csak írok ennyit és már ömlenek is az emlékek! Sok a szép! Erőt vettem magamon és megpróbáltam Sealt hallgatni! Hát az nem megy! Úgy felborultam, mint a szar! Le kell magam szoktatni arról, hogy ennyire erősen kötődök az emlékeimhez! Robival is, a gyerekeimmel is és Laccal is. Zenék, helyek, tárgyak... Lac mennyire utálta, ha összevesztünk és pár napra/hétre nem jelentkezett, akkor dobáltam ki mindent, hogy semmi, de semmi ne legyen, ami ő! A gépen külön album van a képeinkkel, de nem nyitom meg!  Hát a másik részről itt a ház! Fel nem robbanthatom, de szabadulnék. Míg nincs vagyoni perünk, nem tudok! Egyszer majd! Ő új életet kezdett, én benne maradtam abban, ami mi voltunk, ahol minden ő. Szeretnék én is új életet kezdeni! Hogyan? Olvasta a blogot és a gyerekekkel megvittata, hogy hazugság! Tudod r, mindenkinek a saját valósága az igaz! Emlékeszem, amikor álltál a lépcsőn, a három gyerek fent, én veled szemben és te azt mondtad, hogy én kergettelek bele! Te így könnyíted a lelked, mert így meggyőzöd magad arról, hogy ez (is) az én hibám és neked ebben nincs felelősséged! Király! Hát engedd meg nekem (igazából kb magasról leszarom, hogy mi a véleményed!) hogy a saját valóságomban éljem meg az én életem! Már nem érdekel a véleményed! Sajnálom!

És hogy minden kerek legyen! Új hűtőt kellett vennem, mert az előző felmondott! A cirkóhoz megint szomszéd segítség kellett, mert nem tudtam egyedül lelégteleníteni! A mosógépem olybá tűnik, folyik, nem tudom, meddig bírja és bár már háromszor volt itt Béla, a mosogatóban a víz akkor sem megy le normálisan! A szivattyú is szarni ment, a szomszédtól locsolok!  Lehet, hogy jobb lenne mégis felrobbantani a házat!? A medencét lassan téliesíteni kell, a vizet az udvaron el kell zárni (assetudomholkell!!!) és megint állok itt, mint a tök és üvölteni tudnék kínomban, hogy miért kell mindent egyedül megcsinálnom! Nem egyedül, persze! Tomi, Csabi, Karcsi bácsi segít! De tudjuk, hogy nem ez a normális! Hát, basszameg... el lehet mondani, hogy nem ilyen lovat akartam... És bár néha meg-meg fordul a fejemben, hogy ha újra nulláról kezdhetném tizen évesen, akkor is így csináltam volna?... Furcsa, de a válaszom: igen!