ápr. 21.

Lány kilenc parókával

Úgy terveztem Borival nézem meg! A sors nem így akarta!

A héten megismertem Őt is! Úgy vártam, mint egy kislány!!!! Boriból (illetve a blogjából) annyi erőt merítettem! Elképzelem, ahogy ezt a filmet nézzük együtt! :D

- Csókolom, 16 jegyet kérünk, ha lehet egy sorba és élni szeretnénk a félmell - nyomikedvezménnyel! :D

Meglesz ez is! Megszervezem!

Érdekes, hogy egy ilyen "izé" milyen egyszerűvé teszi az ismerkedést! Írtam neki, írt nekem, találkoztunk, imádtuk! mennyit nevettünk! :D

A film? Nekem nagyon tetszett! Mert őszinte volt, nem volt túlspirázva, átjött az érzelem, és tudtam -sajnos- hogy mit érez.. Persze a kemo részéről nem tudok és ezer hála a sorsnak, hogy ezt kihagyhattam, de a szag, a feeling az végig ott volt bennem!

Azt mondja neki az öreg, szerencsés, mert még fiatal... Betegen a kor nem számít! Fiatal, 21 éves, de lehet már nem lehet 22! Az öreg? Neki már jó, már lehet gyerekei vannak és ő él, neki sikerült idáig élnie! Nem mindegy! Kicsit sem....

Az anyja túlélte a mellrákot, a "barátnője" nem. SZAR!!!!!

Nem temettem magam sosem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem féltem a haláltól! Hogy nem rettegek minden kontroll napon, hogy találnak e valamit! Hogy fáj a nyirokvágás és kombinálok, hogy miért, hogy lett egy kitapintható csomóm és alig várom, hogy csináljanak ultrahangot...Szar ez! Le kell tenni, de amikor minden napod erről szól, akkor nehéz lelazulni. Egyszer majd sikerül! Tudom!

Addig meg dolgozom magamon! Erősítem a lelkem, barátkozom a testemmel és minden nap keresek valamit, aminek lehet örülni! Minden nap... Még jó sokáig!

Mostmár szabad sírni.....