ápr. 23.
Napok óta depi vagyok! Nem vészes, de nem tudok kikecmeregni belőle! Pedig tényleg nem mondható, hogy okom lenne rá!
Nagyon zavar a csomó a bal mellemben, intézem az ultrahangot, de nem tudom még mikor mehetek!
A test elfogadása hatalmas feladat! Barátkozni a bal oldallal. Megélni, hogy az izom alá betett implant felett a mellizom (tyűűűű, mert bizony van nekem olyanom is!) úgy be tud feszülni, mint a pasiknak és ettől a bal mell mozog! Nekem természet ellenesen és furcsán ráfeszülve az implantra, amitől kész vagyok! A színe is lassan múlik, még mindig nincs bőrszíne, az meg, hogy már tisztán látszik, hogy sosem lesz olyan, mint a jobb, hát ... jaj. Igyekszem elfogadni, de nagyon nehéz. A melltartót képtelen vagyok levenni, ne lásson senki! Robi türelmes, nem teszi szóvá, de február óta nem voltunk együtt úgy, hogy ne lett volna rajtam póló, vagy pizsi. Nem megy, hogy levegyem. Pedig nem gondoltam, hogy ennyire nehezen fogom elfogadni! Sőt! Most meg azon godolkodom, hogy én nem nézek tükörbe, nehogy neki "kitegyem"! Gáz!
Aztán.. én nem tudom, hogy működök, de nekem eddig nem tűnt fel, hogy mi van. Mesélik, hogy brutál hőhullámaik vannak a zitától (hormon, amit szedni kell), szerintem meg nekem eddig nem volt! Persze éjjel nem tudom hányszor felkelek, hogy szakad rólam a víz, de ezt betudtam annak, hogy meleg van a lakásban. De napok óta szembesülök vele, hogy ez bizony nem a meleg van! Tényleg a klimax hőhulláma lehet ilyet. Úgy érzed, mintha kitettek volna a sivatagba egy bundában. Na, ez naponta elkap pár alkalommal! Isteni! Mondjuk ez legyen a legnagyobb bajom, de azért nem élvezetes megélni. Meg persze ez is figyelmeztet, hogy el ne felejtsd mi van / volt veled!!!
