aug. 14.

Van egy nő, 40 éves lett a napokban. Tavaly kiderült, hogy mellrákja van... Azóta az egész élete megváltozott. Bár kivették belőle, amit kellett, de mostantól folyamatos társa lett a "hülye gondolat"! Sok barátja nem tudott mit kezdeni a betegségével, temette, vagy csak félt attól, hogy temetni fogja és kihátrált. Sok ember talán attól félt, hogy ha az ő életében végignézi, akkor nála is találnak valamit... vagy nem tudom, de érzi, hogy egyes emberek a RÁK miatt tűntek el az életéből! Nincs ezzel baj! Illetve nem tudom. El tudja fogadni! Nem kér senkit számon! Csak sajnálja! Valahol hálás a sorsnak, mert nagyon sok nagyon értékes embert kapott! Akiket a RÁK előtt nem ismert, vagy nem ismerhetett volna meg. 
DE ez a nő már nem ugyan az! és a szar, hogy saját magának hiányzik a legjobban a régi énje! A felszabadult röhögései, az állandó csipkelődései! Amiket régen utált, most bármit megtenne érte, csak visszakaphatná! Kombinál... Fáj a lába napok óta, inkább hetek. De nem megy dokihoz, mert... mert. Azon agyal, lehet élni a rák legyőzése után úgy, hogy ne legyen állandóan az a fejében, hogy mi lesz tovább?
Tényleg igaz a mondás: AMI VAN, AZZAL NEM VAGYUNK MEGELÉGEDVE, AMI JÖN, ATTÓL TÚL SOKAT VÁRUNK, CSAK AZT TUDJUK IGAZÁN MEGBECSÜLNI, AMI MÁR ELMÚLT! 
Ma annyi minden kijött belőlem! Talán így még nem is beszéltem erről a szemétről senkinek! Köszönöm, hogy meghallgattál! Köszönöm!!!!!!