dec. 12.

 

Csak tudnám minek odamenni fél 10-re, ha 10kor már leülni nem lehet a tömegtől (megjegyzem már fél10-kor sem tudtunk a kinti váróban, csak a beteg társalgóban!)

Minden papírom megvan! Minden oké! Nyugi, relax...

Elvileg negyedikek vagyunk, gyakorlatilag nem tudom hányan mennek be előttünk, de 12 után kerültünk sorra! (fél10-re jöjjenek és NE KÉSSENEK!!)

Megvilágosodtam.. Azért kell sokkal előbb odamenni, hogy sokszor elolvassuk az "ablakot nyitni szigorúan tilos feliratot", ami által 10kor, gyak már nincs bent levegő és ha nem voltál szarul, már kezdesz az lenni! Ülsz a betegek között. Sokak arcán már mélyek a ráncok a fájdalomtól, az elcsigázottságtól, a tehetetlenségtől, a "mi vár rád" érzéstől. Ez a hely kicsit sem emeli a hangulatodat!

Mellettünk egy idősebb férfi, láthatóan kurva szarul van! Vár türelmesen...

Jön egy nagyképű fasz, aki doktorként mutatkozik be neki! Okádtam Tőle! Robit kértem is, hogy hangosan beszélgessünk, vagy menjünk ki, mert rosszul vagyok tőle! (- Mit tud a betegségéről? - semmit, hogy van bennem egy... daganat, a májamban! - Az rák! - az egy daganat... - Nézze, ne raboljuk itt egymás idejét, mit tud a betegségéről!? Tavaly november óta kezelik, ne mondja nekem, hogy nem tudja, hogy ez rák! - Nem tudtam... és egyre kisebb a férfi! :( Az orvos meg csak mondja! Legyünk lényegre törőek! Jó esetben 10-11 hónapja van hátra, ha nem veti alá magát a kezeléseknek! 

Móni: pápápápáppáápápááá, nem akarom hallani!!! NEEEEEM!!! Robi beszélgessünk! Hangosan! Próbálom kizárni! Az az orvos egy tetü! Egy kegyetlen, gusztustalan, érzéketlen állat! Nagyon ideges voltam tőle! Végre eltakarodott onnan, visszaköpve Senkinek -majd jön a doktornő és elmondja a többit.. és se pá, se viszlát, kimegy. A pasi romokban... Halálgyár! Futószalagra felhelyezve! Feladat teljesítve! Szánalmas!

Végre én!

Húúúúbazz, annyian voltak most bent, hogy csak néztem! Bemutattak mindenkinek, de amikor vadidegen emberek között vagy egyedül (Robival) képtelen vagy megjegyezni ennyi embert! Szóval a saját orovosomon kívűl senkit nem tudok. Kivéve a sebészt (bár név szerint őt sem, de ő is roppant unszi volt!)

 

A leleteim alapján... beigazolódott, el kell távolítani!

Bár a leletek alapján a daganat típusa 10%-os szaporodási arány alatt van, és nincs sehol semmilyen áttét és semmi rossz.. MOST! De mi lesz ha? Mennie kell.. De akkor miért???? Ha most minden oké!? RR szerint ez így működik! Ő orvos, nem fog kockáztatni! Ha ez egy biztos módja, akkor vigyék! Ennek itt már kurvára mindegy... Aham.. de baszod, ez rólam beszél!

A legjobb, amit most tehetünk (megjegyzem a csupa jó leletemmel..), hogy várjunk! Ne menjünk ajtóstúl a házba!

Idén már ne műtsünk, majd januárban, ha szükséges!

Addig:

Most kaptam egy hormon injekciót, hogy leállítsák az ösztrogén termelésem, mert arra a hormonra agresszívebben reagált a tumor. (itt is 10% alatt voltam!) Nem baj, kapjak! Max nem menstruálok... A szer mellékhatásait elolvastam... ha a rák nem visz el, majd ez! Gyak minden szarra kihat! A csontjaim elvékonyodnak, hányni fogok, fájni fog a fejem, hőhullámok, hajhullás... FASZAAAA!!!!!! Na rám ezek nem lesznek hatással! Megjegyzem, ez is oda van írva, hogy nooo para, te idióta, de biztos ami ziher, ideírtunk minden szart, hogy ha felmerül valami, mégis, akkor én szóótam! Kösszépe'!

Januárban csinálnak új mammográfiát és melluhot, ami mutatja majd, hogy van e mozgás.. addig csak várunk.. Majd akkor beszéljünk a nem tudom már melyik doktornővel és kérjünk időpontot a nem tudom hova... RR szerencsére még mindig félisten és eszméletlen erővel jegyez meg mindent! (szarom is lefele, hogy itthon semmi nem marad a fejében, ha ajtón kívűl az is, aminek nem kéne!)

Úgyhogy most vár... Január 9-én kapom a másik Zoladexet, meg a mammográfia, meg az UH... aztán meglátjuk, hogyan tovább!

Röviden...ennyi! Közben jött ezer sms, telefonáltatok, meg facebókon is érdeklődtetek... és ez olyan jó! Én, aki mindig mondom, hogy nekem nincsenek barátaim.... egyre inkább ébredek, hogy TÉVEDTEM! Lehet, hogy nincs sok! De a LEGJOBBAK nekem jutottak!!!! Köszönöm NEKTEK!

 

Hja és még valami!

 

Határaim átlépése...

Ne hidd, hogy egyszerű! Pszichológus is elemezte (nevezzük nevén: Enikő), hogy nem tudok "érintkezésbe lépni" a külvilággal! Az én aurámba ne ugráljon senki!

Vártam a nővérkére, hogy beadja a hormont. Egy kicsit idősebb nő, mint én, ült velem szemben. Ment egyre jobban össze... Elkezdett sírni, sajnos a férjének pont ekkor le kellett mennie megnézni a kocsit... (vajon minek?)

Csak ültünk egymással szemben.. csak néztük egymást csendben! Ő nyelte a könnyeit! Nagyon elesett és magányos volt! Bennem pedig nőtt az erő! Felálltam, odamentem és megöleltem! A fülébe súgtam, hogy minden rendben lesz! Mi vagyunk az erősebbek! Nincs mitől félni! és ebben az ölelésben benne volt minden! Hit, bizalom, remény! és ettől nagyon jól éreztem magam!

Ti, akik nagyon a közelemben vagytok.. Gabi, Ancsa, Enikő... tudjátok, hogy én még anyuval sem ölelkezem, nemhogy másokkal! Nekem a 3 gyerekem és a férjem az, aki bemászhat az aurámba! Szóval ez részemről akkora tett volt, hogy ehhez képest egy mellrák legyőzése a legviccesebb feladatom lesz! Tudom!

Köszönöm, hogy vagytok!!!!!!!!