dec. 3.

Voltam ma vérvételen. A nővérke nem sietősen (kb fél órát váratott magára, mire előkerült) intézve bokros teendőt, így lehetőségem nyílt bepillantanom a "működési rendbe". Első körben... ott üljek le. Szemmel láthatóan mindenki kurva szarul van! Kemóra várnak, vagy ők is vérvételre, ami nem tudom milyen időközönként készül és dönt a további kemó milyenségéről és mennyiségéről. (ha jól vettem ki) Néztem a körülöttem lévőket... Az vajon a saját haja? Neki tuti nem... látszik, hogy nem saját. Neki takarja a kendő a fejét... Ő rohadt gyenge... Rázza a hideg, lépni is alig tud. Elmondása szerint minden mozdulat fáj, minden porcikája fáj... A kendős nővel néha összenézünk... Mi lehet vele? Hol tarthat? Mint egy nagy család! Ismerik egymást.. Neked milyen? Nekem mindenem fáj... (Én még jól vagyok, így hallgatva...) Nekem a kemo napon szar, hazamegyek és 3tól sugárban hányok,... de pár nap és megint jól vagyok, azt utána két hét pedig egész élhető! Húúúú, szuper!!!! Nálam ez kimarad! Eldöntöttem! Végre bejutok! A nővérke nagyon kedves! Szól, hogy a bal oldalamat ne engedjem szúrkálni, ha lesz, oda megy majd a kemo, ne basszák szét!

Szerintem látja rajtam a pánikot... Nagyon óvatos! Olyan ügyesen szúrt meg, hogy nem is éreztem! 4 kémcső vár rám.....

Hazafele a fejemben csak az zakatol.... Mi vár még rám????? Mi vár még rám?????

Szar kedvem lett...

Bent, Andinak csináltam pici pillákat, kár, hogy csak annyit enged, olyan jó sűrű a pillája! Majd ő cserébe új hajat csinál! Mondom is neki, hogy ütős legyen baszki, mert lehet legközelebb már nullással toljuk le a kemo miatt! Hjjjaaaaajdehülyevagy!!!! Neked olyan nem is lesz! Igazából tudom... de mondja nekem valaki azt, hogy nem fordul meg a fejében... akkor is, ha nem olyan szarok az eredményei?!

Aztán itthon... nemsokára jön a tesóm! Nem láttam, mióta tudom! Ő is tudja.. Vígasztal, mesélek! És kiszakad belőlem egy velőtrázó zokogás.... Biggyed ő is, látom... Annyira szeretem! Szerintem nem is tudja! El ne felejtsem elmondani neki!...

 

Emlékszem.. Istenem, megint műtenek... De jó lenne már egy héttel öregebbnek lenni... (Mindjárt negyven! Hova is sietek?) Műtét napján már a pár órával öregebben is kibékültem! Itthon fáj... szenvedek, pedig igazából viselhető, de olyan jó lenne egy hónappal öregebbnek lenni... Aztán egy hónap múlva jött a hír... Nagyon nem jól az eredményeim.. Fasza! és most, hogy eljött az idő és nem egy hónappal hanem 5 héttel vagyok "öregebb", hajtom az időt, de már nagyot vágyok! Egy évet! Akkor már túl vagyok a szar részen! Illetve mi szar jön? Igazából nem is tudom... Mégis... Jó lenne egy évvel idősebbnek lenni! Féltem, mert 40 év... Tyűűűű, az azért már sok! A harminc is rohadtúl megviselt! De most várom! Nagyon! Mert ha akkor itt vagyok, az jót jelent! Különben meg itt leszek! Már most mondom! :D