febr. 12.

Eljön lassan.. Én meg építgetem a félelmeimet... Reggel óta megy a hasam! (Hurrá, megint fogyok, de ne így már baxameg!) Holnap hajnalban indulunk, fél9re lent kell lenni a 400 ágyasban. Akkor festik meg a nyirokcsomókat. Pénteken meg át a Klinikára és műtét valamikor. Nem tudom mikor. Ha felkelek fájni fog? Mennyire? Meddig? Megint hányingerem lesz altatás után, vagy jól leszek? Be vagyok szarva!! Tök őszintén! Közben itthon mutatom, hogy rohadt erős vagyok! Ne lássák rajtam, mert akkor bőgnek és ha ők, akkor én is! Úgy meg nem jó elmenni!

Hívhattok, persze!!! Ha nem veszem fel, akkor vagy szarul vagyok, vagy alszom, vagy passz... Nem tudom mi lesz! Túl akarok lenni rajta! Aztán három hét a szövettan. Persze siettetik majd, de mivel, hurrá nincs kis mellem, ezért a mirigyállomány is sok, amit kiszednek, ezért a vizsgálandó anyag is sok!

Hosszú három hét lesz!

És tök jó, hogy itt vagytok velem! Edit, nem is tudom mit csinálnék?! Úgy őszintén röhögni veled tudok csak most! Tudod, a két infantilis! De ez így jó! Te a magad bajával, én is a magaméval. Nem könnyű nekünk! De túl leszünk rajta! Tündi, tökre várom, hogy gyere! Te helyre tudsz rakni! Nem is értem honnan benned ez a rengeteg realitás! De csodállak érte! Sose tudtam ennyire a földön élni! Pépé... bejöttél te is! Fura! Hány éve? 24-25? De most itt vagy és veled pasisan tudok róla beszélni! Talán Robitól is ezt várnám! Persze fél.. Naná! Mi lenne, ha lelépnék? Karriernek annyi! Neki pedig, tudjuk, a munkája a mindene! Nem szarhatok bele a levesébe!

Nem is fogok!

Szeretem...

Ha csak fele annyira ki tudnám mutatni neki, hogy mennyire már jó lenne! De most nem megy! Ő türelmes, és kivár, és fogja a kezem... De az utamat egyedül kell megjárnom! Ha igaz, hogy a sorsunkat mi választjuk meg, mielőtt lejövünk, akkor én igen idióta voltam! Minek kellett nekem ennyi vágás? Ennyi műtét, ennyi fájdalom? Nem tudom...

Próbálok megnyugodni! Persze nem megy! Ahogy közeledik a nap, az óra, egyre stresszesebb vagyok... De talán eljön a vége! Hajrá, hajrá, teljen már el! Nyugalmat szeretnék!!!!! és ez nem az a nyugalom, ami akkor van, ha elaludtak, vagy végre rend van.. A lelkemben akarok nyugalmat! ne zúgjon folyton a szorítás, ne zakatoljon folyton az anyam!

Békét... 

Ha létezel Istenem.. (én, a hithű ateista) kérlek.... ajd nekem békét....

Nem akarok többet szenvedni, nem akarok több fájdalmat!

Negatív szövettant!!! Pontot a dolgom végére. Letenni..

Hogy megpihenjen a lelkem végre!