febr. 18.
Csütörtökön fél 6kor indultunk, mert fél9re lent kellett lenni Pécsen. Nyugtató be! Ezen a napon a program az izotóp anyag beadása és a nyirokcsomók megkeresése. Beadták mellbe az izotópot. Eredetileg két szurást mondott a doki, de 5 lett belőle! Nem fájt! Mondjuk nekem már rommá volt műtve a mellem, szerintem nincs érző ideg odabent. Nehezen találtak 3 csomót, bejelöltek, vigyázzak, mert holnapig látszódnia kell! Nah, az esti fürdés gyak eltüntette!
Másnap reggel már csak a könnyeimet nyelem, de szerencsére olyan pörgős a program, hogy már..... ébredezem! Feszít, fáj, moccani sem bírok! Ahogy elmondják, iszony remegtem, dobálták rám a takarókat, de erre én nem emlékszem! Hatan voltunk a szobában, abból ÖTEN mellrákkal! Döbb! A szobatársak jók! Ketten a kemó miatt már kopaszak. Ági bazira feszélyezetten érzi magát, de szóltunk neki, hogy hagyja a pi..ba a parókát, szarul is van, meleg is van! Végre leveszi! Mind az ötünknek a bal mell. Az egyik néni sorra sem került, őt hazaküldték. Van egy hasplasztikás, Csillánk, Ő a pozitív energiánk! <3 Moccani sem bírok. Éjjel hánynom kell, a nővérke meg kiakad, hogy műsorozok,, mert fél óránként méri a vérnyomást, villanyt felb..va a szobában és ezt szóvá mertem tenni, hogy erre mi szükség van? Na a hányingerem még rátesz egy lapáttal! -Mit gondolok, ki miatt megy itt a paláver? Ki volt az aki bevérzett a műtét alatt? Hja, hogy én? Honna kellett volna tudnom!? A vérnyomásom 90/40! Páááánikhangulat! Mi azt sem tudjuk mi van, ők rohangálnak, de nincs orvos, mert akkut műtét van, nem tud jönni! Tablettában kapok hányáscsillapítót, ettől el is keseredek, mert mire hatni fog, már kiöklendezem a belem is! (szerencsére elmaradt!) Végre csend és lekapcsolják azt a szájbab... villanyt! Pihenhetnénk! De neeeeeem!!! Mert eljött a hajnali 5! Nekik mérni kell a vérnyomást, adnak megint valami injekciót, még nyugi, mert majd csak a nappalosok kelthetnek fel! Villany le, ajtó becsap (jó esteben! de inkább aki fel tud kelni, az jár ki ajtót csukogatni!) és reggel 7ig semmi! Akkor mire ez a nagy paláver? Hülye szokás.... Reggel jön Robi, Ő cibál fel, konkrétan leszakad a bal mellem (helye)! Aki önként vállal ilyen műtétet, csak azért, hogy "szebb" legyen az az én véleményem szerint nem normális! Én voltam az egyetlen, akit nem csonkoltak, hanem rögtön helyreállították. (Ma reggel lefotózta anyu, nem tudom feltegyem e... brutális!) Valahogy nem gondoltam bent a rákra! A nyirokcsomókból öt lett kivéve, mert nem találtak benne rákot, a mellben volt valami furcsa folt, azt rögtön levitték a patológira, de az sem volt rákos! Hurrá, ezek tök jó hírek! Most már itthon izgulok, hogy megjöjjön a szövettan és abban se legyen semmi!
Szombaton reggel és egész nap képtelen voltam segítség nélkül felkelni. Robit többen (mondhatni mindenki!) szentté avatták, ahogy mosdatott, cibált, segített! Megjegyzem én is! Senki férje nem csinált ilyen bent a feleségével! Szerencsés vagyok! Köszönöm!
Vasárnap ketten elmehettek, nagyon jó idő volt! Sétáltam az udvaron Robival, Csillával, majd a szokásos éjszakai és hajnali műsor! A ku...va ajtót sosem csukják be! Kintről minden behallatszik! Jó éjt! Mhm! Csak hogyan? Na mindegy, egyszer hazamehetünk! Kötözgetnek, mert az implant kicsit feljebb van, mint kéne. Ez vajh rossz, vagy jó?! Mindegy... Túl sok infót nem kaptam, de amennyire kell, elég. Rendben van minden, eljött a hétfő reggel, jöhetünk haza! Az út hosszú, többször bealszom! Itthon a gyerekekért elmegyek anyuval, zuhannak a nyakamba, Istenem de jó, hogy vannak!!! Aztán csak itt fetrengek, ott fetrengek és már este is van! Robi 8 fele ér haza, brutál el van maradva! Emiatt is lelkifurdalásom van, mert miattam nem tud dolgozni rendesen. A hete ilyen lesz! Ne várjak túl sokat! Anyu itt van, nem gond! Nagyon hálás vagyok neki a pécsi napokért! Az éjszakám szar, de kisebb megszakításokkal végül is alszom! Tornáztatom a bal karom, mert a nyirok miatt nem mozog rendesen. Tegnap még csak egy laza A formába bírtam megemelni, ma már egész vízszintesbe ki tudom úgy nyitni, hogy még könyéktől be van hajlítva, de már nem érzem, hogy összeszarom magam a fájdalomtól!
Jó itthon!
Köszönöm azt a rengeteg sms-t, üzenetet, amit küldtetek! Hogy annyian aggódtok értem! Nagyon jól esik!
A képen még gondolkodom...
Teszek fel képet...
Nem a sokkolás miatt, de vállalom, ez is én vagyok!
