febr. 23.

Ma nagyon szar! Tegnap is az volt, de ma még jobban.

Este elfelejtettem bevenni a fájdalomcsillapítót, így az éjjel egy merő vergődés volt. Hajnalban lekavartam egy bogyóért, aztán vergődés tovább 10-ig.

A kedvem ettől borzalmas! Nem tudok nem figyelni rá, mert minden mozdulatom figyelmeztet! Tudom, hogy napról napra jobb lesz, de ma lent. Kerülök, fordulok és bőgök. Elfáradok ebbe az egészbe! Nem! Nem feladom, csak nagyon fárasztó a fájdalommal így együtt élni! Mert beveszem a bogyót, de attól még érzem! Csak nem annyira pokolian, mint bogyó nélkül! Eltelt egy hét és nem érzem, hogy javul, vagy kevésbé fáj.... Tudom, hogy vége lesz! Hányan élnek így!? Ó, nem is tudjátok, hányan! Félelmetes! Ha csak annyit nézünk, hogy minden tizedik ember rákos... Brutális! 

Na megyek, bőgök még egy kicsit, aztán a szokásos semmit csinálok, mikor annyi mindent elterveztem mára! :(